Naomi Novik: A Végzet iskolája

 

Fülszöveg:

A végzet iskolájának neve Solomancia, a mágikus hatalommal bírók tanintézménye, ahol a kudarc szó szerint halált jelent - mígnem egy El nevű lány el nem kezdi feltárni a hely titkait. Itt nincsenek tanárok, nincsen szünidő, nincsenek barátok sem, csak stratégiai szövetségesek. A túlélés fontosabb, mint bármilyen jegy, mert az iskola nem engedi a diákjait távozni addig, amíg le nem teszik a záróvizsgát... vagy meg nem halnak. A szabályok csalókán egyszerűek: Ne járkálj egyedül a folyosókon! És óvakodj a mindenütt lesben álló szörnyektől! 

El azonban különösen alkalmas arra, hogy szembeszálljon az iskola veszélyeivel. Szövetségesei ugyan nincsenek, de sötét hatalma hegyeket képes lerombolni, és milliónyi életet eltörölni. Könnyen legyőzhetné az iskolában cserkésző szörnyeket. A gond csupán az, hogy ez a sötét mágia az összes többi tanulóval is végezne.

A Véleményem:

• A cselekmény:

Imádtam az egész cselekményt, minden szállal, minden karakterrel együtt. Az írónőtől olvastam már a Rengeteg című művet, és már az is magával ragadott, és azt kell mondjam, hogy ez itt sem volt másképp. A viszonyunk kicsit viharosan kezdődött, sokszor számomra nehezen érthető volt (*lehet csak én vagyok helikopter*), főleg a magyarázatok a malikról, a maliáról, stb. Az alapötlet a varázslatról zseniális, nem a szokásos Harry Potter-féle, pálcát lengető témát kaptuk, és ez üdítőnek hatott számomra. Izgalmas volt, és feszült, a halál végig ott lebegett a karakterek felett. Nem egy kíméletes világ, emiatt nekem csak még jobban tetszett. Egy iskolában lenni, ahol meghalhatsz, de mégis jobb, mint a kinti világban élni gyerekként. Ki ne imádná?

Az épület leírását szerettem, minden  meg volt magyarázva, lényegében mindennel kapcsoltban, nem éreztem feketén hagyott részeket. A különféle szörnyek felbukkanási helyei már-már viccesek voltak. 

Végig fennmaradt a figyelmem, nem éreztem unalmasabb, vontatott részeket, annak ellenére, hogy nem egy akcióban bővelkedő regény.

• A szereplők:

Ahh, El karaktere a kedvencem. Eleve plusz pont A gyűrűk ura utalásért (*kacsint*), és a jelleme sem az utolsó. Gúnyos, irónikus mondatai nálam vitték a prímet, ráadásul nem akart bevágódni senkinél, illetve nem az a nagymenő vagyok és még a hatalmam sem semmi alak. Visszahúzódó, magának való ember, aki ezek ellenére segítőkész, és a barátait megvédi a bajban. Kimondottan tetszett, hogy ő egyébként nem teljesen jó ember, tehát van egy elég erős sötét oldala, már csak a képességeit tekintve is. Tetszett, hogy vele kapcsolatban is sok mindenre magyarázatot kaptunk, például a családból való kitagadásukra. Az anyját így ismeretlenül is megkedveltem, remélem valóban szerepet is kap a cselekményben a későbbi kötetekben.

A következő megemlítendő szereplő Orion, aki szintén elég érdekesnek ígérkezett. A szörnygyilkos sztár, aki mindenki életét megmenti (ebből adódott a galiba is), és nem azért, hogy mindenki imádja. További mélységet adott a karakternek a magánya, hiszen nem az a barátkozós típus, ezenkívül a csapata általi kihasználtsága is. Egész életében senki még csak megismerni sem akarta igazán, csak azt látták, milyen nagy hatalma van. Elszomorító, viszont a regény vége tartogatott számunkra egy meglepetést, és nagyon remélem, a következő rész választ ad kérdéseimre.

• A végkifejlet:

Nem volt kimondott függővége, de azért na. Kíváncsian várom a továbbiakat. 

Ezenfelül nem kell számítanotok órási harcjelenetekre, de azért izgalmas volt a lejutásuk a záróvizsga terembe. Látszott, hogy volt súlya, hisz nem úszták meg halálos áldozat nélkül, de természetesen sikerült végrehajtani a tervet, és így kaptak egy kis könnyítést a további évekre. 

Összegzés:

I-M-Á-D-T-A-M. Az egészet. Nem lehet egy rossz szavam sem, nekem kell a következő rész, hogy tovább utazhassak ebben a végtelenül veszélyes, de izgalmas vilában. Csak ajánlani tudom.