Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

© Copyright by Könyvkabát

Az idei év nyolcadik olvasmánya nálam a Jók és Rosszak iskolája.

A könyv maga két lányról szól, akik egy falucskában, Gavaldonban élnek. Az itt lakók élete teljesen normális, azt kivéve, hogy minden negyedik év tizenegyedik hónapjának tizenegyedik napján két gyermeknek - a legszebbnek és legjobbnak, valamint a legcsúnyábbnak és legrosszabbnak - nyoma vész, akiket sosem látnak többé. Mindenki úgy tudja a Jók és Rosszak iskolájába kerülnek, és kitanítják őket, hogy a mesék főhőseivé és főgonoszaivá váljanak. 

El is érkezik az a bizonyos nap, a szülők mindenhogyan próbálják megvédeni gyermekeiket. Bedeszkázzák az ablakokat, sárban fürdetik őket, hogy minél csúnyábbnak látszódjanak.

Sophie minden vágya, hogy a Jók iskolájába kerüljön, megtanulja a szépítkezés csínját-bínját, és megtalálja hercegét, akivel örökké boldogan élhetnek. Ezzel szemben Agatha feketében jár, legjobb barátja egy félszemű macska, és ennek tetejébe egy temetőben lakik, amit még élvez is. Így az egész falu tisztában van azzal, hogy őket fogják elrabolni, Sophie kerül a Jókhoz, Agatha a Rosszakhoz. 

Ám várakozásinknak épp ellenkezőleg pont fordítva történik mind a két lány nagy meglepetésére. Meg is indul a tervezgetés, hogyan tudnának hazajutni. 

Maga a történet nagyon tetszett. Imádom a meséket, még így felnőtt fejjel is, szóval rögtön magával ragadott a világ. Az eleje kicsit nehézkesen, lassan indul be, itt ismerhetjük meg a két főszereplőt, Sophiet és Agathát. Az olvasó rögtön az elején rájöhet, hogy teljesen rosszul ítélik meg önmagukat mind a ketten. Míg Sophie Jónak gondolja magát, addig valójában önző, csak a saját érdekeit nézi, mindezt önzetlenségnek álcázva. Például Agathával is csak azért barátkozik az elején, mert szegény lánynak egy barátja sincsen, ez az ő jó cselekedete. Aghata ezzel szemben tényleg önzetlen, kedves, csak ezt senki nem akarja észrevenni a külseje miatt. Ezt máris vehetjük egy tanulságnak is, hiszen nincsen mese tanulság nélkül. A csúnya lány, aki belül valójában szép és jó, csak mindenki külső alapján ítél. 

Miután a Gazgató, vagyis az Iskolamester elrabolja őket, végre megérkezünk az iskolákhoz. Mind a két intézmény úgy néz ki, ahogy azt várnánk. A Rosszaké belül is rút, a Jóké pedig szép (bár nekem erőteljesen cukomázas). És itt indul a bonyodalom is, mivel a két lány az ellenkező iskolába kerül, legalábbis ők így gondolják. Egyikük sem tud túlságosan beilleszkedni, egyik iskola sem túl befogadó, ami fel is veti azt a kérdést, hogy a Jók valóban, nos jók-e, hiszen elvárnánk tőlük a maximális támogatást, akárhogyan néz ki valaki. 

Sophie mindenáron szabadulni akar a Rosszaktól, Agatha pedig az egész helytől. Bevallom ez rettentően idegesített, ugyanis ez megy körübelül az egész könyv kétharmadában. Folyton azt olvasni, hogy Sophie mindent megtesz azért, hogy megszerezze Tedrost, Arthur király fiát, ezért saját barátnőjén is áttaposva, meglepően zavart. Agatha naivsága már-már bicskanyitogató volt számomra. A többi karakter felszínessége és kidolgozatlansága már csak hab a tortán. 

A történet sokszor káoszos, amiről gyanítom, hogy a fordítás is tehet. Néha olyan gyorsan történtek a dolgok, csak "kapkodni" tudtam a fejem. A helyszínleírások nekem kielégítőek voltak, tetszett a világformálás, a régi mesék (Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke) belefűzése a történetbe. Így tényleg el lehetett képzelni, hogy mindez valóban egy nagy világ. 

Tetszettek a mesékből átvett elemek, mint a próbatételek lekűzdése, amelyek tényleg kihívás elé állították a szereplőket, és ötletesek is voltak. Az utolsó nagy összecsapás szerintem el lett hadarva, kicsit összecsapottabbnak éreztem, tekintve, hogy előtte ötszáz oldalon keresztül lett felvezetve. 

A végkifejlet két "csattanójából" az egyik valóban meglepett, ezeket nem lövöm le nektek. 

Összesítve mindenképp ajánlom a könyvet, elég egyedinek mondható a fantasy történetek között. Eszembe jutatta a kisgyerekkoromat, aki szintén szereti a klasszikus Disney történeteket, azok ezt is szeretni fogják. A szereplők sokszor kiborítottak, sajnos csak egyiküket, Agathát tudtam igazán megszeretni.

Akár többször is érdemes elolvasni.