Cassandra Clare: Aranylánc

 

A Sztoriról:

A történet Londonban játszódik, ami titkon a kedvenc helyszínem, főleg ebből a korból. A Vidám Zsiványokkal kezdődik a fő cselekmény, akik járőrözésből térnek be kedvenc helyükre, az Ördög Fogadóba, ahol egy bérelt szoba várja őket. Fontos vendégek érkeznek Londonba, erről tárgyalnak. A vendégek nem mások, mint Carstairsék, illetve Tatiana Blackthorn és lánya, Grace. A Tessa rendezte bálon mind a két család meg is jelenik. A Carstairsek azért érkeznek Londonba, hogy barátokat szerezzenek, mivel a családfőt bíróság elé fogják állítani. 

A másnapi piknik eleinte jól kezdődik, majd furcsa démonok támadják meg az árnyvadászok csoportját, néhányuk megsebesül, és úgy néz ki, ezek a démonok megbetegítik őket. A Vidám Zsiványok, Lucie és Cordelia nem nyugodhatnak, így nyomozni kezdenek a démonok után. Eljutnak egy boszorkánymesterig, majd rájönnek a démon fajtájára is, így a rejtély megoldódni látszik. A nyomozás közben kiderül rengeteg minden a különböző karakterekről. 

A végén ismét kapunk egy új dimenzióban történő csatát, ismét egy Herceggel, akiről kiderül, ő James és Lucie nagyapja. A Herceg terve nem sikerül, James és Cordelia legyőzik a démont. A végén a Thomas és Christopher által kidolgozott gyógymód fog a beteg árnyvadászokon segíteni. 

A Véleményem:

• A cselekmény: 

Igen, igen és igen! Végre egy megszokott stílus egyedül CC tollából. Igazi felüdülés volt a Fehér Könyves ramazuri után olvasni egy igazi árnyvadász stílusú könyvet. Megkaptam mindent, amit akartam, izgalmas, fordulatos cselekményt, egy csipetnyi szenvedéllyel és természetes szerethető, gondolkodó karakterekkel. 

Egyszerűen fantasztikus volt olvasni a könyvet, nem volt egyetlen unalmas perce sem számomra. Mindent imádtam az egész cselekményben az elejétől fogva a végéig. Persze a Grace - James jeleneteket legszívesebben kihasítanám a törtélenemből, de sajnos ez nem lehetséges. Az egész nyomozósdi remekül lett megírva, minden mellékszál zseniális lett. Hirtelenjében semmi negatívum (Grace-en kívül) nem jut eszembe.

• A szereplők:

Cordelia: őt fogom előszőr megemlíteni, mert őt vártam a legjobban, milyen lesz, és azt kell, hogy mondjam, minden várakozásomat felülmúlta. Bátor, bármit megtenne a családjáért és a barátaiért. Ezzel a jellemvonással párosul szinte mindig a hűség, ez Cordeliára is elmondható. Egy kicsit önbizalomhiányos, ahhoz képest, hogy nyilván egy különleges, gyönyörű lányról beszélhetünk a személyében, de ez csak még többet ad a jelleméhez. Eredetileg nem egy lázadó fajta, de könnyen bele lehet vinni a rosszba, főleg, ha Jamesről vagy Lucieról van szó. Igazán segítőkész, és nagyon empatikus, ezt többször is megmutatja a történetben. Rendkívül makacs, de ezt sem negatívumként éltem meg. Egyszerűen imádom ezt a karaktert, és nagyon örülök, hogy ennyire erősre sikeredett, minden kétségével együtt. 

James: róla hasonló dolgokat tudok elmondani, bár a könyv majd felében legszívesebben a nyakát tekertem volna ki a drágámnak. Hűséges, önzetlen barát, mindent megtesz, hogy segítsen a bajba jutottakon, akár a saját testi épségét kockáztatva. Ő sem az a könnyen irányítható fajta (kivéve a karkötős esetet, amit azért már az elején rendesen le lehetett vágni), ha egyszer a fejébe vesz valamit, azt végig is csinálja. 

A Vidám Zsiványok (Matthew, Christopher, Thomas): imádtam mindegyik karaktert, mindegyikük egy külön személyiség. Nagyon tetszett, ahogy Thomas szálát kicsit jobban kidolgozta az írónő, remélem a későbbi részekben a másik két fiúról is megtudhatunk többet. 

A többiek: nah, igen, nem fogok mindenkit felsorakoztatni, csak azokat, akik jobban megfogtak. Ők nem mások, mint Anna Lightwood, Alastair Carstaris és Jesse Blackthorn (esetleg még Ariana és Grace, de ők inkább idegesítettek a kis gonosz cselszövéseikkel és ármánykodásaikkal). Meg persze Magnus. Ő szerintem megsértődne, ha nem sorolnám fel itt. Anna karaktere egyszerűen zseniális, ahogy a stílusa is, terészetes. Ő már az Árnyvadász Akadémia történetei során is megfogott (*pontosan már nem tudom, melyikben is szerepelt*). Alastair egy kis genyónak ismertük meg, aztán kiderült, hogy egészen más dolog húzódik a háttérben, és így már azt tudom mondani, hogy elfogadni ugyan nem, de megérteni meg tudom a tetteit. Jesse esete egészen érdekes, hiszen szellem is meg nem is. Az tudom, hogy az ő szála a történetben még nem zárult le egyszer, úgyhogy kíváncsian várom, milyen véget sikerül kanyarítani neki (*azért, ha valaki ránéz a Harondale családfára, lehet sejteni*). 

• A végkifejlet:

Nos, azért lehetett számítani valamiféle fél lezárásra, ez meg is történt. De nagyon sok szálat hagyott nyitottan az írónő, aminek kimondottan örültem, most van min izgulni, és én ezt szeretem a legjobban miközben egy folytatásra várok. Azért örülök, hogy a végén sikerült mindenkit rendbe hozni, és folytatódhatott az élet, mint annak előtte, és ez természetes nem a londoni Enklávé idősebb tagjain múlott. Sok véleményt olvastam ezzel kapcsolatban, de nekem semmi bajom azzal, hogy a fiatalabbak a felnőttek bevonása nélkül tesznek meg olyan dolgokat, amiket nem, vagy nem igazán szabadna. De hát ilyan valójában is a fiatalság, sosem az engedélykérés volt a legfőbb tennivalója a fiatalabb generációnak. Ez inkább még valóságosabbá teszi a történetet. 

Összegzés:

Nem tudok negatívumot mondani a regényre, sőt ki merem jelenteni, hogy az eddigi legfantasztikusabb trilógiának indul ez, a legszerethetőbb karakterekkel. Még többet és még többet szeretnék ebből. Úgy hiányoltam az idézetek a fejezetek elejéről, és most ezeket visszakaptam, úgyhogy teljesen elégedett vagyok ezzel a kötettel. Olvassátok el ti is, mert imádni fogjátok!